Itt az ideje, hogy új fejezetet nyissak a blog életében - bár még 32 példány várja az ötven könyvből, hogy gazdára leljen, egyszer csak ki fog ürülni a doboz... A játék azonban akkor sem szeretném, ha véget érne, ezért fontos, hogy más írókat is be tudjak vonni ebbe a blogprogramba, már csak azért is, mert igen lelkes közönség vagytok :) Egyik játékosom javaslatára levelezésbe kezdtem egy kollegával, aki nagylelkűen felajánlott egy példányt saját regényéből, amit a most következő interjúban megismerhettek egy kicsit, a szerzővel együtt. A bejegyzés végén található feladvány tehát az ő könyvéért fog most menni, de a névvel, lakcímmel ellátott megfejtést ugyanúgy az 50konyv@gmail.com - ra várom, mint eddig!
Interjú Zibricki Zoltán, alias Mason Murray-jel
- Mióta írsz?
- Mióta az eszemet tudom. Na, jó, ez így nem pontosan igaz, mert csak 10 éves korom környékén kezdtem leírni a gondolataimat. Amikor középiskolás voltam, akkor már tudatosan írtam. Egyre többet és egyre többfélét. 20 éves múltam, amikor elkészült az első komplett regényem. Rögtön bekerült egy országos regénypályázat élmezőnyébe, amelynek emlékét egy oklevél őrzi. Ez azonban még nagyon régen volt, 1990-et írtunk akkor…
- Mely műfajok állnak hozzád a legközelebb?
A krimit és a thrillert említeném elsősorban. Utóbbiból is inkább a misztikus elemekkel átszőtt történeteket kedvelem jobban.
- Honnan merítesz ihletet írásaidhoz?
- Mindenhonnan. Ezt szó szerint kell érteni. Természetesen az általam olvasott könyvek és látott filmek komoly inspirációt jelentenek, de a hétköznapi események, a bennünket körülvevő világ történései is legalább ugyanolyan mértékben serkentik gondolataimat. De nem szeretnék megfeledkezni a hangulatokról, benyomásokról, amelyek megérintenek, többnyire a legváratlanabb időpontokban és helyzetekben. Sokszor éppen ez utóbbiak szolgálnak egyfajta kenőanyagul a történet megfelelő gördülékenységéhez. Talán azért, mert ezek a lelkemet táplálják, az írás ugyebár a lélekből fakad, még ha az eszünket is kell hozzá használnunk.
- Mesélj egy kicsit a könyvedről! Mi az alaptörténet, és honnan jött hozzá az ötlet?
- A Lélekcsapda a második első könyvem, ahogy én nevezem. Azért hívom így, mert az első könyvem még 1994-ben látott napvilágot és 17 évnek kellett eltelnie, hogy újra egy kiadott könyv boldog szerzője lehessek. A miértekkel és az idáig vezető úttal nem untatnám a blog olvasóit, akit érdekel részletesen, az utána olvashat a honlapomon vagy a blogomon. A regény alaptörténetéről röviden annyit, hogy egy titkos kutatási projekt keretében egy amerikai intézetben megtalálják a módját, hogy minden tudást, információt, érzést és emléket átvigyenek egy másik testbe. E mögött persze gazdasági és politikai motivációk húzódnak meg, és ahogy az lenni szokott, nem éppen a legnemesebb célok érdekében kezdik felhasználni azt a lehetőséget, ami egyfajta irányított és tudatos reinkarnációt, már-már örök életet biztosít a kiválasztottaknak. Persze van, aki pórul jár a testcserével, esetünkben éppen a jó fiú. A rossz fiú kezdetben nyilván élvezi az új test minden előnyét, aztán a dolgok egyre bonyolultabbá válnak. Amíg eljutunk a végkifejletig, hőseink nem csak számos kalandot élnek meg, hanem az emberi lét alapvető kérdéseivel is kénytelenek szembesülni. Ezek közül talán a legfontosabb, hogy mi azonosít bennünket ezen a világon, a lelkünk vagy a múlandó testünk. Röviden: kik vagyunk mi valójában?
Az ötlet baráti beszélgetésekből eredt, amikor is a múló éveken merengve azon fantáziáltunk, hogy milyen jó is lenne az eddig felhalmozott összes tudást és élményt megőrizve egy sokkal fiatalabb, egészségesebb és erősebb testben újrakezdeni az életet. Sokra, nagyon sokra vihetnénk így, ráadásul temérdek élménnyel ajándékozhatnánk meg magunkat. Végiggondoltam, mi lenne, ha ez a lehetőség valóban létezne…
- Kiknek ajánlanád a könyvedet?
- Elsősorban azoknak, akik szeretik a lendületes, fordulatos cselekményt, de ugyanakkor azt is igénylik, hogy az íróval közösen gondolkodhassanak fontos, mindenkit érintő kérdésekről. A könyvem nem akarja megváltani a világot és egy szóval sem állítom, hogy a bölcsek köve a tulajdonomat képezi. Csupán azt szeretném, hogy olvasóim egy pillanatig se unatkozzanak, élvezzék az olvasást, a történet elolvasása után pedig egy kicsit még „maradjanak velem”, papírra vetett gondolataimmal.
- Szerinted mitől lesz jó egy történet?
- Ha azt tudnám, alighanem szerkesztő, és nem író lennék… :) Egyébként ez roppant nehéz kérdés, és azt hiszem nincs is rá jó válasz. Mert hát kinek mi a jó? Én megmaradnék az én szeretett műfajomnál, ami ugyan manapság nem trendi, de biztos vagyok benne, hogy nagyon időtálló. A thriller vagy éppen a krimi egyrészt attól jó, ha az első pillanatban megragadja az olvasót és az utolsó betűig fogva tartja. Nem árt, ha eredetinek ható az ötlet, bár mostanra már nemigen maradt új a Nap alatt, de egyedi stílussal a szokványosabb sztorik is könnyen fogyaszthatóvá válnak. Itt érkeztünk el a másik lényeges szemponthoz. Rendkívül fontos, hogy az írónak legyen stílusa, mondanivalóját úgy ossza meg közönségével, hogy azok élvezzék a mesélés minden pillanatát. A végéről semmiképpen sem hagynám le azt a kritériumot, hogy minden történetnek üzennie kell valamit! Itt most véletlenül se gondoljunk valami fellengzős, magasztos, „művészkedő” üzenetre! Csak maradjon meg a történetről egy emlék, egy gondolat, mit is gondolt az író a világ egy aprócska részletéről!
- Álnéven publikálsz, megtudhatunk valamit a név eredetéről?
- Ez az egyik leggyakrabban feltett kérdés. A válasz rá kiábrándítóan unalmas. Nincs semmilyen különös története az írói nevemnek. Az első könyvem írása közben próbálgattam számomra jól hangzó neveket, míg végül a Mason Murray megtetszett. Ennek már húsz éve, és nem bántam meg. Most már ez marad…
- Az íráson kívül mit szeretsz csinálni szabadidődben?
- Azt hiszem nem meglepő, ha azt mondom, hogy egyrészt olvasni. Másrészt pedig futballrajongó lévén élőben és tévében egyaránt szívesen nézek meccseket, sőt viszonylagos gyakorisággal baráti társaságban magam is kergetem a labdát.
- E-book vagy nyomtatott könyv?
- E-bookhoz még nem volt szerencsém, de különösebben nem hiányolom az életemből. Jól megvagyok én a hagyományos könyvekkel, mivel azt tartom, az igazi könyv papíralapú, és ennél fogva nem csak finom illata, hanem lelke is van. De lehet, hogy azért gondolom mindezt, mert kissé régi vágású pasas vagyok… Persze nem vagyok az új dolgok ellen és nagyon boldoggá tenne az is, ha írásaim elektronikus formában jutnának el olvasók ezreihez.
-Végezetül, ha egy lakatlan szigetre csak egyetlen könyvet vihetnél magaddal, melyik lenne az?
- Nincs ilyen könyv. Szerintem nincs Egyetlen Könyv. De ha onnan közelítjük meg a kérdést, hogy melyik könyv volt rám a legnagyobb hatással, akkor talán Dean R. Koontz Rossz hely című könyvét mondanám.
A feladvány pedig, a "Kifordítva" játék nagy népszerűségére tekintettel ismét címvadászat (Aki még nem tartott velünk akkor: a címszavak ellentétükre vannak torzítva, ki kell találni, mi volt az eredeti cím, szerző nélkül):
1. Erény és megváltás
2. Az ifjú vadász és a pocsolya
3. A kastély
4. A szelídhattyú
5. Kacatlelő nagybikini
6. Fiammal mindig!
7. A sárasszony
Az előzőhöz hasonlóan mindegyiket el kell találnia a nyertesnek, ha csak egy része jó, de még van a játékosnak lehetősége az első helyre, elmondom, melyik megoldás hibádzik!
Gyorsan, ügyesen! :) Én pedig nagyon szépen megköszönöm - itt is - Zoltánnak a közreműködését! Ha esetleg kedvetek támadt többet megtudni róla, vagy a könyvéről, látogassátok meg a blogját, honlapját az alább feltüntetett linkeken:
http://masonmurray.blogspot.
http://masonmurray.freewb.hu/
V.J.
Nagyon jó interjú!
VálaszTörlésRáadásul úgy szeretem ezeket a kifordított feladványokat!