47 - Hupikék egek! MEGFEJTVE

Üdv, Provinciabeliek!

Talán a manók buherálták meg a gépemet, de nagyon huncutul, mert már másodjára próbálom feltölteni az új feladványt, remélem, ezúttal sikerrel is járok!

A helytartó közbenjárására végül többeteknél megszületett a helyes megfejtés (Rob Thurman: Éjvilág), elsőként Sándor Anitánál, akinek köszönhetően most már Dunaújváros is a könyvgazda városok közé tartozik! Vastaps és gratula neki!

Ezúttal kis manóink is elégedettek voltak, mert csak Ponci segítségével tudtátok feltörni a 46. könyv lakatját, úgyhogy kénytelen voltam fejet hajtani furfangos lényük előtt, most azonban úgy érzem, ideje visszavennem a kezembe a stafétabotot a rejtvényeket illetően! A "manóművek" helyett fabrikáltam valami törpöset, fogadjátok szeretettel:

Mikor Tréfi törpnek
köpenye elázott,
láthatatlan maradt -
s ezt a szörnyű átkot,
csak iszap mosta le,
de honnan, ó honnan?

Mondd ki azt a helyet,
s akkor azon nyomban
birtokodban lesz
a szerk. úr fele-neve,
s tudd, hogy az ő napján
szűnik a tél szele.

S a műről mit mondjak?
Fele legyen titok!
Első szava csupán
a címnek, mit mutatok:

tollas tolvaj
végtagja,
amely utal korodra!

Remélem, üdítően hat Rátok ez a kis szösszenet, várom megfejtéseiteket az 50konyv@gmail.com -ra!

Üdv:

V.J.

Még mindig 46 - A helytartó levele MEGFEJTVE

Komisz vihogástól
zeng a kerek erdő,
manó ölti nyelvét
rám, nem egy, nem kettő.

Nincs több mentőkötél! -
kiáltják gúnyosan -
ha nem megy maguktól
eszesen, okosan,

úgy segítsen rajtuk
másik kerek fülű,
tőlünk nem kapsz semmit
Ember, te együgyű!

Hát, még sosem neveztek együgyűnek versbe szabva, pláne nem kórusban kántálva, no de a manók már csak ilyenek. Pedig nem is azt vártam tőlük, hogy ők maguk adjanak segítséget a saját feladványukhoz, csak hogy nekem engedjenek meg egy újabb mentőkötelet, de még ahhoz is túl fukarok voltak. Manóbüszkeség, emberátok… Ez a helyzet azonban számomra tarthatatlan, ezért végső mentsvárként az egyetlen emberhez fordultam, aki még segíthet, akiről tudtam, hogy (kerek) fülei nem lesznek süketek a szégyenteljes szituáció szülte jajszavaimra, és nem is kellett csalódnom! Kétségbeesett levelemre gyors levél válaszolt, és ezt üzente nekem, Nektek a helytartó:

Áve, Embelek!

Egyetlen dolog van, ami annál is jobban felbosszant, mint amikol a balátomat kigúnyolják, ez pedig a nevesincs aplólékok szemtelensége. Nem tűlöm, hogy szeletett plovinciám agyafúlt lakóin kifogjon pál töpölödött latol! Ilyen lohadt viselkedéssel hamal gladiátolképzőben találhatják magukat, de előbb azélt még meg kell menteni a becsületünket.

Folgatom, hát lavasz kis feladvány, annyi szent, de nem legyűlhetetlen, úgyhogy no pala, Ponci majd segít!

Előszöl is, a szelző… Lóbelt? Én azt hittem, Lóbelt, de kidelült, hogy csak álcázza magát, és még csak nem is úliembel, hallatlan!

A főszeleplőnek meg nem átallott olyan nevet kölcsönözni, mintha egy vihalos shakespeale-i dláma alakja lenne, pedig az nem egy vad és folmátlan labszolga, élthetetlen…

Na, lemélem, ezzel felgyújtottam a villanyköltét a fejecskékben, és végle véget vethetünk az eldei vincogásnak!

Lajong és válja a fészbúk lájkokat:

Ponci

U.I.: Visszatélve még a manók eledeti feladványához: ugye, azt tudjátok, hogy minden manó lokálpatlióta, és az „abc”-jük igazából „ábécé”?

:) - hát nem??? :)

Várom villám válaszaitokat!

V.J.

P.S. (csak hogy ne legyen két u.i.): Ragyogó napsütés szűrődik át narancssárga függönyeimen, miközben ezeket a sorokat írom, és egyre csak mosolygok - ettől a játéktól mindig olyan jó kedvem lesz! Eddig még nem volt ilyen szentimentális, szerepből kiesős kiszólásom, de olyan kedves, jóleső dolgokat írtok az 50konyv@gmail.com - ra (ahová a megfejtéseket várom), hogy muszáj képernyőre vetnem: nagyon-nagyon bírom a játékosaimat!!! <3 Törjétek a fejeteket!

46 - A három manó visszatér MEFEJTVE

Üdv, Játékosok!

Hát hol is kezdjem… Ha most valaki megkérdezné tőlem, hogy ugyan mi a csudát lehet szöszmötölni majd’ két hónapig egy feladvánnyal, vennék egy nagy levegőt felborzolt idegeim csillapítására, és finoman visszakérdeznék: próbált már Kend/Kegyed manót engesztelni? Mi több, nem is egyet, de mindjárt hármat?

Amikor mindössze egy nappal a 45. könyvért meghirdetett versenyt követően beérkezett Porvay Attila megfejtése (Tóth Árpád: A holdkóros apród története), amit aztán több is követett, kis manóim úgy megsértődtek, hogy már-már azt hittem, hogy a kulcsokat sem adják oda végül.

- Csalás! Arcátlan, szemérmetlen csalás! – hőbörgött a középső, miközben apró, összeszorított ökleivel a levegőbe csapkodott, mintha le akarná teríteni a kudarcot.

A legifjabb keserves sírásra fakadt, szégyentől roskadó vállai még a tényleges termeténél is kisebbnek láttatták.

- Nos… - köszörülte meg a torkát a legidősebb, aki úgy tűnt, nem hagyja annyiban a dolgot, bár becsületére legyen mondva, átnyújtotta a saját kulcsát, és szigorú tekintete láttán az öccsei is így cselekedtek – Ez valóban hallatlan, sőt, mondhatni tűrhetetlen, úgyhogy ide a 46. könyvvel, aztán egy hónapig ne is lássunk!

Nevessen ki, aki akar, de a három apróság olyan bősznek tűnt abban a pillanatban, hogy nem mertem ellenkezni, és át is adtam nekik a soron következő Mah-ree Nokot.

Szaporán dobogó szívvel tértem vissza az erdejükbe egy hónap múlva, ahol már vártak rám, büszkén kihúzott háttal.

- Konzultáltunk Kobak apóval – vetette oda foghegyről a legidősebb – Készen állunk a következő körre!

- Úgy bizony! – bólogattak hevesen a testvérei, majd a kezembe nyomtak három papírfecnit.

- Ejha… - nyögtem ki, miután átfutottam azokat, ők pedig elégedetten vigyorogtak.

- Neked sem mondjuk meg a megoldást – szegte fel az állát a legifjabb – Majd meglátjuk, van-e merszed olyat feladni, amire Te sem tudod a választ! (nem volt) – azzal ott is hagytak.

Azóta eltelt még egy hónap, és már sejtem, hogy „mire ment ki a játék”, de hallgatok, mint a sír, lássuk, Ti mit kezdtek vele!     

Az első papíron, amit a legifjabb manótól kaptam, egyetlen mondat állt egy hatalmas smiley kíséretében:

"Hurrá, én voltam!"

A középső manófivér ismét egy verssel állt elő, de most hiánytalanul:

"Ha annyi éves lennék, ahány évszak,
s azt annyival szoroznám, ahány hónap,
majd kivonnám belőle, ahány magyar betű
- láthatod, eddig igazán egyszerű -,
birtokában leszel annak a számnak,
ahány betű híja az anagrammának."

A legidősebb manó cetlijén egy számsor és egy kép állt:

12-3-17-15 ("Fel is cserélheted őket tetszőlegesen!" – írta, kacsintós smiley-val)

Hát, meg kell hagyni, ezúttal valóban jól elbújtatták a szerzőt és a könyvcímet, ezért kikönyörögtem tőlük, hogy hadd adjak Nektek egy kis mentőkötelet, de csupán két szót (na jó, ténylegesen hármat, de ebből kettő összetartozik) engedtek nekem, és azt se szívesen, szóval kapaszkodjatok ezekbe, ha elakadtok:

New York, félvér

Talán akadnak köztetek, akik eme közreműködésemmel hamarabb megfejtik a feladványt az én egy hónapomnál, én mindenesetre drukkolok Nektek, hiszen már nincs sok hátra…Várom a megoldásokat az 

50konyv@gmail.com – ra, mint mindig!

Üdv:

V.J.