Még mindig 46 - A helytartó levele MEGFEJTVE

Komisz vihogástól
zeng a kerek erdő,
manó ölti nyelvét
rám, nem egy, nem kettő.

Nincs több mentőkötél! -
kiáltják gúnyosan -
ha nem megy maguktól
eszesen, okosan,

úgy segítsen rajtuk
másik kerek fülű,
tőlünk nem kapsz semmit
Ember, te együgyű!

Hát, még sosem neveztek együgyűnek versbe szabva, pláne nem kórusban kántálva, no de a manók már csak ilyenek. Pedig nem is azt vártam tőlük, hogy ők maguk adjanak segítséget a saját feladványukhoz, csak hogy nekem engedjenek meg egy újabb mentőkötelet, de még ahhoz is túl fukarok voltak. Manóbüszkeség, emberátok… Ez a helyzet azonban számomra tarthatatlan, ezért végső mentsvárként az egyetlen emberhez fordultam, aki még segíthet, akiről tudtam, hogy (kerek) fülei nem lesznek süketek a szégyenteljes szituáció szülte jajszavaimra, és nem is kellett csalódnom! Kétségbeesett levelemre gyors levél válaszolt, és ezt üzente nekem, Nektek a helytartó:

Áve, Embelek!

Egyetlen dolog van, ami annál is jobban felbosszant, mint amikol a balátomat kigúnyolják, ez pedig a nevesincs aplólékok szemtelensége. Nem tűlöm, hogy szeletett plovinciám agyafúlt lakóin kifogjon pál töpölödött latol! Ilyen lohadt viselkedéssel hamal gladiátolképzőben találhatják magukat, de előbb azélt még meg kell menteni a becsületünket.

Folgatom, hát lavasz kis feladvány, annyi szent, de nem legyűlhetetlen, úgyhogy no pala, Ponci majd segít!

Előszöl is, a szelző… Lóbelt? Én azt hittem, Lóbelt, de kidelült, hogy csak álcázza magát, és még csak nem is úliembel, hallatlan!

A főszeleplőnek meg nem átallott olyan nevet kölcsönözni, mintha egy vihalos shakespeale-i dláma alakja lenne, pedig az nem egy vad és folmátlan labszolga, élthetetlen…

Na, lemélem, ezzel felgyújtottam a villanyköltét a fejecskékben, és végle véget vethetünk az eldei vincogásnak!

Lajong és válja a fészbúk lájkokat:

Ponci

U.I.: Visszatélve még a manók eledeti feladványához: ugye, azt tudjátok, hogy minden manó lokálpatlióta, és az „abc”-jük igazából „ábécé”?

:) - hát nem??? :)

Várom villám válaszaitokat!

V.J.

P.S. (csak hogy ne legyen két u.i.): Ragyogó napsütés szűrődik át narancssárga függönyeimen, miközben ezeket a sorokat írom, és egyre csak mosolygok - ettől a játéktól mindig olyan jó kedvem lesz! Eddig még nem volt ilyen szentimentális, szerepből kiesős kiszólásom, de olyan kedves, jóleső dolgokat írtok az 50konyv@gmail.com - ra (ahová a megfejtéseket várom), hogy muszáj képernyőre vetnem: nagyon-nagyon bírom a játékosaimat!!! <3 Törjétek a fejeteket!