45 - A három manó MEGFEJTVE

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer három furfangos, ám önhitt manó - fivérek -, akik fennhangon hirdették, hogy náluk élesebb eszű teremtmény még nem járt ezen a kerek földön. Dicsekvésükre sokan rábólintottak, de még többen csak rálegyintettek, nem igazán vették őket komolyan. Ez igencsak bosszantotta mindhármukat, ezért megfogadták, hogy minden alkalmat megragadnak leleményességük bizonyítására, vagy csorbuljon ki a fülük hegye!

Ez a fogadalom vezetett az én ismeretségemhez is e három manólegénnyel, mert már épp kezdtem kifogyni az ötletekből, hogy milyen feladványokat adhatnék a játékosaimnak, amikor hírüket vettem, és üzentem is értük azon nyomban: ha valóban olyan agyafúrtak, hát rejtsék el a 45. könyvet egy olyan feladvány mögé, amit csak a legrátermettebbek tudnak megfejteni!

Összenéztek, kacsintottak, felém pedig bólintottak, s már vitték is a könyvet egy fából faragott ládába, amin három lakat is van, és a kulcsokat csak akkor adják át, ha valaki megfejti mindhármuk találós kérdését.

A legidősebb most ravasz mosollyal az ajkán áll elétek:

- No, emberek és embernék, hosszas töprengés után úgy egyeztünk meg a fivéreimmel, hogy én adom meg az elrejtett költemény témáját, vagy "meghatározó motívumát", ha úgy tetszik. Jól figyeljetek, mert csak egyszer mondom el! Íme, így szól:

Nem eszed meg, s nem használod,
szemed előtt mégis elfogy,
s bár nem tölti senki újra,
teli lesz egy hónap múlva!  

A középső olyan izgatott, meg sem várja, míg megfejtitek ez első feladványt, már mondja is a magáét:

- Én mondom a költőt, én mondom a költőt! De csak ha Ti is költötök, mert én ugyan számra nem veszem a nevét!

Szelíd költő szép szavai
rímekbe font melódiák,
keze alól gyöngyszemekként
peregtek az elégiák.

Kezelni hiába próbálták -
korán elment ...........................!

- Nem mondom ki, nem mondom ki! - kacag komiszul, hogy a hasát kell fognia közben.

A harmadik elégedetten húzza ki magát, hiszen most már rajta a sor.

- Csalafintaság ide, csalafintaság oda, azért úgy tisztességes, ha elárulom, az idősebb bátyám témája nem egy versét ihlette az ifjabb testvérem által elbújtatott költőnek... Úgyhogy most figyeljetek csak igazán, mert a kulcsszót, ami a feladott vers címében is szerepel, csak tőlem tudhatjátok meg!

Mi csörög  zsebedben? Mi csörög tárcádban?
Mit nem adsz oda a koldusnak, arcátlan?
Bár nem nagy érték, érdekli a rablót -
ez pedig nem más, mint a Te ...................................!

- Én sem mondom ki! - csapja össze a két tenyerét, és versenyt vihog a fivéreivel.

A játék tisztaságának kedvéért a helyes megfejtést (költő és verscím) továbbra is hozzám kell küldeni az 50konyv@gmail.com -ra, én pedig ünnepélyes keretek között fogom felnyitni a ládát, és küldöm el a győztesnek a könyvet. Sok sikert mindenkinek, közeledünk már a finishez!

Üdvözlettel:

V.J.

U.I.: A 44. könyv Egerbe vándorolt Karácsony Boglárkához, aki valószínűleg nem is sejtette, hogy Cecelia Ahern "Ahol a szivárvány véget ér" című könyvének olvasása egy nap lakatot feltörő kulcs lesz! :) Itt is gratulálok neki!