Legkedvesebb Játékosaim!
Biztos izgultok már a
finis miatt, hogy vajon milyen lesz az utolsó feladvány – bevallom, még én sem
tudom :P -, de egyelőre még nincs itt az ideje, hogy erről a titokról lerántsuk
a leplet! A karácsony azonban fénysebességgel közeleg, és szeretnélek Titeket
arra biztatni, hogy ezúttal ne csak az Ötven angyalkái legyetek!
Biztosan hallottatok
már arról a hivatalosan december 1-16-ig tartó akcióról, ahol üres cipős
dobozaitokat megtölthetitek mindenféle földi jóval, becsomagoljátok, aztán felcímkézitek, hogy
fiúnak vagy lánynak menjen, illetve hány éves korosztálynak (valamiért párhuzamot érzek Besenyő Pista bácsi mondásával: „csak egyet kell kérdezni, hogy
leeről fe’, vagy feeről le, és hogy mekkora???” J)
Persze, ha szép, új
dolgokat szeretnénk ajándékozni, az necces tud lenni, miután a családtagjainkat
is szeretnénk meglepni, DE! Én bizony találtam a sufnimban olyan dobozt is, ami karcsú, mint egy núbiai táncosnő (flashback of Mici), meg aztán sehol sincs az előírva, hogy egyedül kell megtölteni azt a dobozt!
Pár napja már „kopóskodom”, hogy utánajárjak, mibe kerülnek manapság a
gyermekjátékok, írószerek, csokik és társaik (az én családomban sajnos már régen volt
kisgyerek, és így nem voltam igazán képben), és a következőket állapítottam
meg:
1.)
Vannak szemöldökszalajtóan drága
játékok, amiknek csak egy részénél érzem jogosnak az árat, de azok úgysem
férnek bele a dobozba, úgyhogy poncisan szólva: "no pala!"
2.)
Vannak olcsó, de totál felesleges
játékok, ismertebb nevükön kütyük, ezek szóra sem érdemesek.
3.) Ééésssss… - dobpergés - vannak a kisebb, olcsó
játékok, amiket csak az különböztet meg a kisebb, drága játékoktól, hogy nincs
rajtuk "betűsor". Vagyis, például nem egy kisujjnyi póni „Filly” felirattal 4.000 forintért, hanem
sima póni, de tenyérnyi (csuhéj!), 650 forintért.
Ezzel persze sok újat nem mondtam, de felteszem
a kérdést, amitől fantáziafeltámadást remélek:
Ha számba veszitek a közeli családtagjaitokat, plusz
legjobb barátaitokat, megvagytok nyolc-tízen?
Az írói véna felfakasztása végett én most úgy fogok
tenni, mint akinek épp az imént vágta a fejéhez Gollam, hogy „Téged senki se
szereeet!”, és csak képzeletbeli barátaival lepne meg egy 4-6 éves kislányt: no.1.
szűnj meg Fredem vesz egy anonim, ám színes és bájos pónit (650 Ft), a másodikamnak
egy pici, gyümölcsillatú tusfürdőre téved a tekintete (az én két szemem azt látta, hogy a
legolcsóbb 299 Ft, az orrom pedig nem érzett különbséget drágább tesóitól), a
harmadikam vesz egy tábla csokit (2-300 Ft), a negyedikem oly kreatív, hogy tud
gyöngyökből kis figurákat fűzni (ha ajándékba kapta a gyöngyöket, akkor az ára
pár óra), az ötödikemnek talán van egy plüssállata, ami nem vénült meg mellette,
és legfeljebb mosást igényel, de se nem szakadt, se a "bundája" nem állt össze
(előbbi tűvel-cérnával orvosolható), a hatodikam elment a karácsonyi vásárba,
és ott látott egy rózsaszín, virágmintás sálat (7-800 Ft), a hetedikem már vett
otthonra egy zacskó szaloncukrot, de végül nem akarja a fáját túlzsúfoltnak, úgyhogy
beszór a dobozba néhányat, hogy betömje a réseket, a nyolcadikam a
külsőségekre ad, úgyhogy megveszi a csomagolópapírt (2-300 Ft), a kilencedikem
már a leányka jövőjébe tekint, és vesz egy puha kötésű, lovas füzetmappát (5-600
Ft), én pedig leszek a tizedik, aki rácsodálkozik, hogy megtelt a doboz, és
becsomagolja, majd átköti szalaggal! J

Mit is írhatnék még… Legyetek jók, ha tudtok, Játékosaim,
akinek egyedül is megy, adjon bele mindent – bár közösen válogatva sokkal, de sokkal szórakoztatóbb, és olyanok is vannak, akik versenyeztetik a kreativitásukat a dobozok
csinosításával!
Talán néhányan tartotok tőle, hogy „de mi van akkor, ha nem
is odamegy, ahova mondják?” - erre azt tudom csak mondani, hogy a semmi sem lehetetlen
alapján nem zárható ki, hogy talán „elcselleng” egy doboz, de ennek az esélye egyrészt
kisebb, mint egy cukordiómogyoró, másrészt pedig a másik oldal is feltehetné
ezzel az erővel a kérdést, hogy „de mi van akkor, ha nem is ajándékot raktak a
dobozba?” (a szomorú tapasztalat az, hogy előferdült ilyesmi L).
DE! Bíznunk kell az emberek jóságában, és ha belegondoltok, ti, akik már nemcsak
játszottatok, de nyertetek is nálam, egyszer-kétszer már nagy bizalomról
tettetek tanúságot, amikor a neveteket, címeteket elküldtétek nekem, az
idegennek… Bátorság!
Végezetül, ha a cipős doboz akció annyira nem ihlet
meg Titeket, akkor még mindig ellátogathattok a városotok Mikulásgyárába, vagy ha bátrak s
vakmerőek – de legfőképp egészségesek - vagytok, adjatok vért, vagy öltözzetek
be Mikulásnak, Krampusznak, és csak akkor csaljatok az elkövetkező egy hónapban
(no jó, utána is), ha annak a tárgya egy mosoly egy másik ember arcára!
Üdv:
V.J., az „ismerős idegen” :
U.I.: A képen látható doboz nem az én és/vagy a
képzeletbeli barátaim műve, hanem egy M&M (= Motiváló Másik) idegené :P